Előszó


A hiedelemszövegek gyűjteménye, amelyből rendszerbe szedett válogatást mutatunk be tisztelt olvasóinknak, az 1960-as években, a szolnoki Damjanich Múzeumban alapozódott meg. Ekkor kezdte meg Pócs Éva az akkori Szolnok megye még fellelhető néphit-adatainak összegyűjtését és berendezését egy készülő Néphit Archívumba. Ez az Archívum az akkori tervek szerint a magyar néphit összes létező, publikált és adattárakban rejtőző, valamint még újonnan felgyűjthető adatát kellene, hogy tartalmazza. A gyűjtés azóta is tart, az archívum azonban nem lett teljes, nem is lesz soha, hiszen hiedelmek még most is keletkeznek, a régiek pedig nem szünnek meg teljesen, legfeljebb átalakulnak: a gyűjtést ezután is folytatni kell. Az adatok száma ma mintegy 70.000.

Legkorábbi adataink - kevés, korábbi időszakból származó kivételtől eltekintve - az 1870-es évekből, az akkor induló Magyar Nyelvőr "Babonák" rovatainak anyagából származnak. Ha nem is minden, de talán minden fontos hiedelempublikáció anyaga bekerült az archívum rendszerébe. Méltó értékelés helyett legalább felsorolásszerűen említsük meg azokat a gyujtőket, akiknek a leggazdagabb anyagot tartalmazó néphit-közléseket köszönhetjük, az 1890-es évektol kezdve: Kálmány Lajos, Jankó János, Gönczi Ferenc, Berze Nagy János, Luby Margit, majd a 60-as évektől Fehér Zoltán, Bosnyák Sándor, Barna Gábor, Jung Károly; és végül az erdélyi gyűjtők közül a legtöbbet Keszeg Vilmos és Csogör Eniko tett az ügy érdekében

Nem maradhat említetlenül a Diószegi Vilmos kezdeményezésére és buzdítására a 60-as években indult .hiedelemmonográfia. sorozat, amely egy-egy község teljes néphitanyagának korszerű (bár akkor még nem magnetofonos) felgyűjtését és publikálását tűzte ki célul. (Az első volt a sorban Pócs Éva zagyvarékasi kötete, amelyet legalább tíz, eleinte a Hoppál Mihály szerkesztette .Folklór Archívum. sorozatban megjelent kötet követett, közöttük például csak Bosnyák Sándornak négy gyűjteménye.)

Feldolgozott anyagunknak ugyanilyen fontos forrását jelentik a kéziratos gyűjtések; a magyar néphit 20. századi adatainak nagyobb része kézirattárakban, vagy magángyűjteményekben fekszik, anélkül, hogy publikálásra került volna. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárából, valamint a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének gyűjtéseiből is sok anyag bekerült archívumunkba, majd e szöveggyűjteménybe, noha e két kézirattár ilyen szempontú feldolgozása korántsem mondható teljesnek. Természetes volt, hogy a Szolnokról 1965-ben Budapestre, a Magyar Tudományos Akadémia akkor alakult Néprajzi Kutatócsoportjába költöztetett néphitarchívumban is elhelyezést nyert az intézmény folkloristáinak kéziratos anyaga. Kivétel volt ez alól a legnagyobb mennyiségű gyűjtés, Diószegi Vilmosé, amely saját gyűjteményéből csak halála után került át ide. Diószegi nemcsak Szibériában, hanem itthon is fáradhatatlan gyűjtő volt, az országnak szinte minden területét bejárta. Eleinte láthatóan két, táltoshiedelmeket feldolgozó könyvéhez gyűjtött adatokat, majd később egy-egy falumonográfia, és azzal együtt egy országos néphit-összefoglalás elképzelésével kezdett el foglalkozni. Különösen a mitikus lények vonatkozásában . mint majd látni fogják olvasóink . köszönhetünk neki igen gazdag, változatos néphitanyagot. Ugyancsak Diószegi volt az, aki . Barabás Jenővel . .kitalálta. a .Magyar néphit topográfiát.. Ez a magyar néphit atlaszszerű feldolgozása lett volna, kérdőíves gyűjtések alapján. Ő maga, mintegy próbaképpen elkezdett készíteni egy .Észak-dunántúli néphit atlasz.-t. Ez nem került publikálásra, aminthogy az országos terv sem valósult meg ilyen formában (az anyag nem bizonyult .térképezhetőnek.). Viszont a kezdeményezés hatására a Néprajzi Kutatócsoportban intenzív országos kérdőíves néphitgyűjtés folyt több mint négy évig. A kérdőívek nagyobb részét Pócs Éva, kis részét Hoppál Mihály illetve Németh Imre fogalmazták meg, s havonta több száz kérdőív ment ki az ország minden részébe. Tanítók, tanárok, papok, TSz-elnökök, agronómusok . tehát a falusi, mezővárosi értelmiség, de olykor parasztok is . voltak a rendszeres válaszadók. Tegyük hozzá, időnkénti buzdító, köszönő leveleken kívül semmiféle honoráriumot nem kaptak e munkáért! Illesse itt újra köszönet őket áldozatos munkájukért. Ennek a kérdőíves gyűjtésnek a válogatott anyaga már jelentős hányadát alkotja az archívum illetve a készülő enciklopédia szövegeinek. Az elektronikus archívum számára nem annyira a kérdésekre adott, gyakran sablonos válaszok, hanem a válaszolók által gyakran beküldött többletadatok bizonyultak jól használható anyagnak. Hasonló a helyzet a Magyar Néprajzi Atlasz (Diószegi Vilmos által megfogalmazott) hiedelem-kérdéseire adott válaszokkal. Ez az anyag kivétel nélkül bekerült a néphitarchívum feldolgozott adatai közé: a szöveggyűjteményben használható anyagot itt is a nem csekély számú többletadatok jelentik (gazdag anyag jött össze például a boszorkány vagy lidérc vonatkozásában). Említsük meg még azokat a folklórkutatókat, akiknek kéziratos anyaga közvetlenül vagy Diószegi Vilmos, illetve Dömötör Tekla hagyatékán keresztül - ajándékképpen, vagy csekély gépelési költség térítése fejében . került a Kutatócsoport Néphitarchívumába. Grynaeus Tamás, P. Madar Ilona gyűjtését kiváltképpen gazdag anyag képviseli, kisebb mennyiségű adat származik Dömötör Tekla és Eperjessy Ernő gyűjtéseiből. Végül még egy fontos adatforrásra kell kitérnünk. Az 1960-70-es években Dégh Linda vezérletével nagyszabású hiedelemmonda-gyűjtés folyt az akkor tervbe vett hiedelemmonda-katalógus számára. (Ezen alapul egyebek mellett Bihari Anna 1980-ban megjelent részleges hiedelemmonda-katalógusa.) Ennek a cédulaanyagnak a Néprajzi Kutatóintézetben őrzött ömlesztett példányából válogattuk ki a néphitarchívumban addig még nem szereplő szöveganyagot, amely így ennek részévé lett. Az ily módon birtokunkba került adatok legfontosabb, legtöbb adatot eredményező gyűjtői: Dégh Linda, Nagy Ilona, Katona Imre, Mándoky László, Körner Tamás, Vámos Mária. Végül, de nem utolsósorban említsük meg a Pécsi Tudományegyetem egykori és jelenlegi néprajz szakos hallgatóit, akik egyebek mellett a néphitarchívum anyagát gazdagítandó, illetve a néphit-enciklopédia hiányait pótlandó végeztek .célgyűjtést. több erdélyi faluban: Derjanecz Anita, Graf Orsolya, Györgydeák Anita, Hesz Ágnes, Jankus Kinga, Mondok Ágnes, Muzsai Nóra, Vidák Tünde, Varga Attila.

Hiedelemszövegeink származási köre tehát igen tág, változatos. Ebből következik, hogy az adatok minősége is változó. A 19-20. század fordulóján még szinte meg sem fogalmazódott az abszolút szószerinti lejegyzés igénye a folklórgyűjtők körében. (Kivéve a verses, illetve a rövid, könnyen lejegyezhető műfajokat, mint a közmondás, vagy a találós kérdés. A hiedelemszövegek közül ilyenek például a tiltások, vagy a ráolvasások.) A 20. századnak nagyjából a közepéig a gyűjtők által különbözőképpen tolmácsolt, lényegében valamilyen módon mindig átírt szövegekkel van dolgunk. Találkozunk hosszú mondacselekmények 2-3 mondatosra rövidített verziójával éppúgy, mint túlságosan is kikerekített, gyanúsan szabályos szövegekkel. Igen ritka ekkor még az élménytörténetek . memoratok . elsőszemélyes, szószerinti visszaadására való törekvés, ez csak kivételesen. olyan kiváló gyűjtők, mint például Kálmány Lajos, később, a 30-40-es években Luby Margit és Berze Nagy János esetében fordul elő. Az is igaz, hogy hiába lesz általános a hiedelemszövegek szószerinti lejegyzésének igénye és gyakorlata már az 50-es években . mikor Diószegi Vilmos megkezdte gyűjtőmunkáját ., a 70-es évekig, a magnetofonos gyűjtés általánossá válásáig a legjobb gyűjtői szándék mellett sem kerülhetett sor eredeti hiedelemszövegek szó szerinti lejegyzésére. A gyűjtő írássebessége ugyanis sohasem érte utol a beszélés sebességét, az adatközlő kényszerű lelassítása, megállítása mindegyre elvágta a beszéd természetes folyamát. Az utolsó két évtizedben jelent meg azután az a legmodernebb igény, hogy egy-egy hiedelemadatot ne önmagában, hanem a beszélgetés kontextusában . tehát legalábbis a gyűjtő kérdéseivel együtt . adjunk vissza.

A gyűjteményünkben közölt anyag tehát sokféle ebből a szempontból is, a különböző módszerekkel gyűjtött, lejegyzett adatok különbözőképpen minősítendő tükrei a hiedelmek valóságának. (S tudomásul kell vennünk, hogy még a 21. században is mindig újra megjelennek hiedelemgyűjtések . olvasóink is találkoznak majd ilyenekkel . nem a legkorszerűbb elvárások szerint, hanem múlt századi módszerekkel gyűjtött adatokkal).

A nyelvi lejegyzésről röviden annyit, hogy a szó szerint leírt adatok természetszerűleg különböző szinteken adják vissza a nyelvjárási sajátosságokat. Némely igényesen lejegyző gyűjtő . például Balassa Iván . leírásának minden finomságát nem is tudtuk számítógépes módszereinkkel visszaadni: némileg egyszerűsítenünk kellett az alkalmazott mellékjeleket. A folklórszövegek lejegyzésének szabványa szerint egységesítettünk minden nem szabályos lejegyzést; ez különösen a köznyelvi hasonulások szabályos (a helyesírási szabályok szerinti) jelölésére vonatkozott. Ilyen tekintetben tehát olykor a publikált szövegek lejegyzésébe is .belejavítottunk..

A tervezett néphit-enciklopédia témái felölelik a magyar néprajz kutatási hagyományai szerint .néphit.-ként számon tartott egész területet, vagyis a keresztény vallás rendszerével szorosan összefonódott, azzal együtt él., de a keresztény tanok és a keresztény mitológia rendszerébe bele nem tartozó (vagy csak részben beletartozó) hiedelmeket. Ezek a hol egymondatos közlésekben, hol hosszú hiedelemmondákban elbeszélt hiedelmek a világmindenségre, az égitestekre, állat- és növényvilágra, a lakott világ tér- és id.szerkezetére, a túlvilág és evilág szellemlényeire, természetfeletti képesség. embereire éppúgy vonatkoznak, mint az emberi élet fordulóit, valamint a háztartást és a gazdaságot átszöv., a munkákat kísér., a gazdasági sikereket biztosító, vagy az ember egészségét óvó, betegségeit gyógyító hiedelmekre és mágikus rítusokra. Jelen gy.jteményünk egy tervezett nagyszabású néphit-enciklopédia els. kötetének alapanyaga. Ez a kötet majd a magyar néphit ún. hiedelemlényeit vagy mitikus lényeit fogja bemutatni, a szöveggy.jteményben közölt szövegek ennek a vizsgálati anyagából adnak válogatást. Két okból nevezzük válogatásnak: egyrészt az anyag bizonyára gyarapodik még. Másrészt nem közöljük a rosszul olvasható, töredékes szövegeket, a .rossz. gy.jt.i kérdésekre adott, nehezen értelmezhet. válaszokat, kérd.íves gy.jtések hiányos adatait, stb. . amelyek ugyan kutatási célokra igen, de mint egy-egy hiedelem szövegillusztrációi nem használhatók. A közölt szövegek a témák pillanatnyilag archívumunkban lév. adatainak mintegy háromnegyedét ölelik fel; maga az itt bemutatott témacsoport, a hiedelemlények, a néphitarchívum anyagának mintegy egyharmadát teszi ki.

A szövegek közlése a Pécsi Tudományegyetem Néprajz Tanszékén készül. hiedelemmonda-katalógus tervezett rendszerében, vagyis a hiedelemalakok rendjében történik (a nekik alárendelt tulajdonság- és cselekvés-csoportok, illetve adott esetben mondatípusok alcsoportjaival). Az egyes hiedelemlények alá rendelt csoportokban a f. és alszámok segítségével könny. kiigazodni, tovább segítik a tájékozódást az egyes csoportok szövegeinek tartalmát általánosító, összesít. leírást adó szüzsék. A felállított és itt közölt rendszer rugalmas és változékony; változni és b.vülni is fog, mire elérkezünk a néphit-enciklopédia megfelel. kötetének illetve a hiedelemmonda-katalógusnak a végs. megfogalmazásához. Addig is . reméljük . jól használható az anyag a hozzárendelt keres. rendszer segítségével egy-egy hiedelemtéma áttekintéséhez, elemzéséhez.

Végül személyesebbre fordítva a szót, meg kell köszönnöm a címlapon feltüntetett .szakmai. és .technikai. munkatársaknak: a pécsi egyetem volt és jelenlegi hallgatóinak évek óta tartó kitartó és áldozatos tevékenységüket, amelynek során gy.jtötték az anyagot, rendezték, átrendezték az archívumot, vagdalták, ragasztották, gépbe írták, kódolták a szövegeket, írták a szüzséket és így tovább . felsorolni sem tudom az összes munkafázist . évekig szinte éhbérért, vagy sokszor még azért sem, pusztán a szakmai érdekl.dés és ügyszeretet által hajtva. Külön köszönet jár Tóth G. Péternek, az utolsó munkafázis, az elektronikus szöveggy.jtemény létrehozásának szervezésért és hatékony irányításáért, valamint Wolosz Robertnek, amiért csatlakozott hozzánk, hogy informatikai szakértelmét hiedelemszövegeinken is kamatoztassa.


Pócs Éva

2002. február 21.